2013. november 22., péntek

Egy újabb élmény Drachtenben.




                                                        
A mai napon korán keltünk, és Drachtenbe indultunk,  ahol már vártak az ottani diákok.
Egy órás út után megérkeztünk a városba, szerencsére a buszmegállótól nem kellett sokat gyalogolni az iskoláig, mert mi szokásunkhoz híven, ma is meg akartunk fagyni.


Megint az elmaradhatatlan kávéval és teával kínáltak minket a diákok. Nagyon gyorsan megszerettük ezt a jó szokásukat.  A második kávénál még stroopwaffelt is kaptunk.
                          
                                                                    Éljenek a kalóriák!

Mire elkezdett a kávé hatni, a diákok már belekezdtek a prezentációikba.
Bevezették a pszichiátria történetét, és egykét érdekes betegséget mutattak be röviden.

Olyan játékos feladatokkal is készültek, melyek az érzelmek kifejezését segítik elő, különböző módokon.

Először hangszerek segítségével kellett különböző érzelmeket kifejeznünk, úgy hogy a többi csapat ki tudja találni, melyik érzelem jutott nekünk. Ehhez egy dobot, egy cintányért, és csörgő karkötőt választottunk, aminek nem tudom a nevét, de leginkább egy csörgő macskanyakörve hasonlított.

A félelmet próbáltuk eljátszani, ez többé kevésbé sikerült is, szerintem, kevésbé de mindenki nagyon jót szórakozott a kiválasztott hangszerével.

     
                                                                                 A félelem

      
                                                                          
A Boldogság

    
                                                                         
A szomorúság
    
                                                                          Mérges-ideges

Ezután újságokból kellett kivágnunk képeket és felragasztani egy lapra, ez a feladat is segíti az önkifejezés fejlesztését. Persze ezt  is alig akartuk abba hagyni, mert bele lendültünk a vagdosás és a ragasztás örömeibe.
                                                    
     A program nagyon hamar véget ért, siettünk a buszhoz. Mert azt hittük, hogy nemsokára jön,de nem jött, vagyis jött, csak előttünk néhány perccel. Úgyhogy fél órát álltunk ebben a remek holland időben, a buszmegállóban.Bár már megszokhattuk volna, hogy mindig történik velünk valami.
                                                               

     

A délutánt vásárlással és főzéssel ütöttük agyon.
Mivel hétvége van, megint megérdemeltük az édességet, úgyhogy ismét egy nagy evéssel zártuk a napot, mi. A többiek még  kimentek egy kicsit szórakozni, akik  pedig belaktunk, a sok-sok szénhidráttól mámorosan dőlünk ágynak. Azon agyalva, hogy holnap hová megyünk, mert ez meglepetés lesz.
                                                                               




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.