Köszönöm!

Köszönöm!, Thank you!, Dank je wel!, 

Merci!, Hvala vam!, Danke!, 

Grazie!, Obrigado!, ¡Gracias!

A hónap végére „nyelvtudós-segédekké” avanzsáltunk, mert ha nem ment valami Hollandul (már pedig úgy általában nem ment), akkor mondtuk angolul, olaszul, németül, franciául, spanyolul, portugálul, bárhogy… hiába a kommunikáció a kulcs egymáshoz.

Néhány szó ránk ragadt odakint, szóval reméljük a kedves olvasó nem néz ránk furcsa szemmel, ha véletlen over helyett boven lesz angolon, vagy jegy helyett chipkaartot akarunk az automatákhoz tuszkolni…vegyétek úgy, hogy nosztalgiázunk J

Nem kell aggódni, az egészségedre, mindig egészségedre marad.

Az utolsó héten sokszor szóba került, hogy mi fog a legjobban hiányozni, akkor a brokkoli lett a „győztes”, de nézzük hogy is alakult valójában. (Vagyis mi volt az első három dolog, amit hazaérkezés után csináltál?)

1. A saját ágyamban aludtam
2. Megöleltem a szüleimet/barátomat/barátaimat
3. Ajándékosztás (Ez legalább 5 kg Stroopwaffelt jelent)
4. Anya főztje, az anya főztje! - Ennek értelmében a team munkában végig ettük a tipikus magyar konyhát (pörköltöt nokedlival, bejgli, túró rudi, csipke tea, bundás kenyér, húsleves, palóc-gulyás leves, palacsinta)
5. Rántott húst ettem (A házikoszt kategória győztese)
6. Karácsonyi díszek/tiszta WC/ tiszta fürdőszoba/tiszta konyha megtekintése
7. Éjszakai buszoztam
8. Megfürödtem egy KÁD forró vízben
9. Ittam egy KORSÓ sört

Nem véletlenül kaptam a Lucky Package becenevet...

Az én listám a következőképpen alakul; még a reptéren nekiláttam egy életmentő rántotthúsnak, hazaérkezésem után rájöttem, hogy a gépen hagytam a kórtan könyvem, majd leöntöttem magam tejjel.

Nagyon sok dolgot láttunk, tapasztaltunk Hollandiában, egészen biztos, hogy életre szóló élmény lesz mindannyiunknak. A hasznos tudáson kívül, néhány humor-spammel is sikerült gazdagodnunk (gondoljunk például a brokkolira, a kedvenc buszvezetőnőnkre vagy a zuhanyzóra úgy általában).

Egy szó, mint száz, mindenkinek nagyon köszönjük a segítséget és a szervezést, különösen Szálteleki Szilviának, Juba-Nagy Ágnesnek, Geraldine Katalinnak és Meinsma Johannak.

Mi léptünk!