Köszönöm!

Köszönöm!, Thank you!, Dank je wel!, 

Merci!, Hvala vam!, Danke!, 

Grazie!, Obrigado!, ¡Gracias!

A hónap végére „nyelvtudós-segédekké” avanzsáltunk, mert ha nem ment valami Hollandul (már pedig úgy általában nem ment), akkor mondtuk angolul, olaszul, németül, franciául, spanyolul, portugálul, bárhogy… hiába a kommunikáció a kulcs egymáshoz.

Néhány szó ránk ragadt odakint, szóval reméljük a kedves olvasó nem néz ránk furcsa szemmel, ha véletlen over helyett boven lesz angolon, vagy jegy helyett chipkaartot akarunk az automatákhoz tuszkolni…vegyétek úgy, hogy nosztalgiázunk J

Nem kell aggódni, az egészségedre, mindig egészségedre marad.

Az utolsó héten sokszor szóba került, hogy mi fog a legjobban hiányozni, akkor a brokkoli lett a „győztes”, de nézzük hogy is alakult valójában. (Vagyis mi volt az első három dolog, amit hazaérkezés után csináltál?)

1. A saját ágyamban aludtam
2. Megöleltem a szüleimet/barátomat/barátaimat
3. Ajándékosztás (Ez legalább 5 kg Stroopwaffelt jelent)
4. Anya főztje, az anya főztje! - Ennek értelmében a team munkában végig ettük a tipikus magyar konyhát (pörköltöt nokedlival, bejgli, túró rudi, csipke tea, bundás kenyér, húsleves, palóc-gulyás leves, palacsinta)
5. Rántott húst ettem (A házikoszt kategória győztese)
6. Karácsonyi díszek/tiszta WC/ tiszta fürdőszoba/tiszta konyha megtekintése
7. Éjszakai buszoztam
8. Megfürödtem egy KÁD forró vízben
9. Ittam egy KORSÓ sört

Nem véletlenül kaptam a Lucky Package becenevet...

Az én listám a következőképpen alakul; még a reptéren nekiláttam egy életmentő rántotthúsnak, hazaérkezésem után rájöttem, hogy a gépen hagytam a kórtan könyvem, majd leöntöttem magam tejjel.

Nagyon sok dolgot láttunk, tapasztaltunk Hollandiában, egészen biztos, hogy életre szóló élmény lesz mindannyiunknak. A hasznos tudáson kívül, néhány humor-spammel is sikerült gazdagodnunk (gondoljunk például a brokkolira, a kedvenc buszvezetőnőnkre vagy a zuhanyzóra úgy általában).

Egy szó, mint száz, mindenkinek nagyon köszönjük a segítséget és a szervezést, különösen Szálteleki Szilviának, Juba-Nagy Ágnesnek, Geraldine Katalinnak és Meinsma Johannak.

Mi léptünk!

Viszlát Leeuwarden, hello Rotterdam

A tegnapi napot sikeresen zártuk egy búcsúbulival, ezért a mai reggel nem voltunk valami frissek. Viszont elmondhatjuk, hogy felejthetetlen buliban volt részünk Leeuwardenben. ;)

8:10-kor indultunk a buszállomásra, ahol kis kaland után fogtunk egy a Friese Poort-ba tartó buszt és eljutottunk a suliba. Természetesen a magyar zászlót most is felhúzták a tiszteletünkre.

Az iskolában előadtunk egy prezentációt az első hét programjairól, a gyakorlati helyekről, a magyar-holland különbségekről a holland tanároknak és diákoknak, akik közül néhányan jönni fognak Budapestre márciusban.

Ezután könnyes búcsút vettünk a tanároktól és az iskolától, majd visszamentünk a koliba pakolni. Dél után nemsokkal kész is lettünk.

Hatalmas csomagokkal indultunk az utolsó utunkra a buszállomás felé. A célunk Rotterdam volt, amit majdnem 3 óra vonatúttal értünk el.

A szállás egy megállóra van Rotterdam Centrumtól. A szállásunk nagyon-nagyon király! Az egész épület kockákból áll és minden kockában van egy kis lakás vagy szoba. Nagyon jól néz ki kívülről-belülről egyaránt.

Gyorsan lecuccoltunk, majd miután megcsodáltuk, hogy van saját fürdőnk és WC-nk a szobára és elférünk az emeletes ágy alsó részén is, elindultunk egy vacsira a csapattal.

Egy olasz éttermet választottunk, aminek a neve: Very Italian Pizza. Volt aki pizzát evett, volt aki carbonara tésztát és volt aki lasagne-t. Az étel nagyon finom volt és desszertnek még benyomtunk egy kis tiramisut, illetve fagyit, vagy egyéb finomságokat.

Tele pocakkal indultunk útnak szétnézni a központban. Végre láttunk metrót, hajléktalan embereknek pénzt gyűjtő embereket az utcán és estig nyitva tartó boltokat! Igazi városiak lévén, ezt a kelleténél nagyobb lelkesedéssel tapasztaltuk. :)

Az este hátralévő részét a következő képen látható tevékenységgel töltöttük:

Igen, kockultunk. :)

Ui.: Kitti voltam csak álnevet használok : D

Búcsú

Ma volt az utolsó napunk a gyakorlatból. Mindenki elbúcsúzott gyakorlati helyétől valami kis ajándékkal. Nagyon élveztük és sokat tanultunk a szakmából ez alatt az egy hónap alatt. Később a szálláson elkezdtük összepakolni a bőröndöket és készülni a búcsú vacsira. Az utolsó vacsoránk Leeuwardenben egy palacsinta hajón volt. Megköszöntük Hilmának, Katinak és Johannak a rengeteg segítséget és a közös programokat! :)

Ők is készültek nekünk egy kis aprósággal. :)

A vacsitól már tele voltunk, de a  csokinak mindig van hely...A szálláson Lillával és Nikivel nem tudtunk ellenállni a fríz kenyérnek, a milka csokinak, a chipsnek és a vanilliás coca-colának. A szokásos piknikkel zártuk az estét.  Azt hiszem megint rengeteg munkát adtunk a  kalóriamanóknak, akik egyre kissebbre varrják ruháinkat... :) Jó volt ez a mai nap csak kár, hogy ez volt az utolsó esténk a városban.

Visszaszámlálás

Holnap lesz az utolsó munkanapunk, el sem hiszem, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a 3 hét. Nagyon sok új dolgot láttam a fogászaton. A második héttől kezdve már mindent tudtam, hogyan kell, mit merre találok, így teljes mértékben ki tudtam venni a részem a mindennapi munkából és önállóan asszisztáltam. 

A kedvencem az újdonságok közül a Soda Machine, amit polírozás helyett használnak, főleg fogkő eltávolítás után. Ez azért jó, mert eltávolítja a kávé és tea okozta elszineződéseket, ami itt jól is jön, látva, hogy kis túlzással minden 10 percben kávézik mindenki. Sokat asszisztálok ehhez, ami nem egyszerű, mert a benne levő port és vizet nagyon  erősen fújja ki, így sokszor meg kell küzdeni vele.

A másik sokszor végzett feladatom a gyerekek fogainak fluoridos kezelése. Itt nem az orvos viszi fel  a fluoridos gélt a fogaikra. Az asszisztens feladata  lenyomatkanálszerű kis formába tölteni a gélt és ezt behelyezni a szájukba, kortól függően, hogy mennyi időre.

Mindenki eldöntheti, hogy mentolos vagy gyümölcsös ízű gélt szeretne. A kezelés után minden gyerek választhat magának egy kis ajándékot.

A mai nap után, mindenkinek az esti programja a bőrönd pakolás volt. Biztos, ami biztos időben hozzákezdtünk, nehogy valami itt maradjon. Mindenki ellenőrizte a gondosan válogatott ajándékokat és izgatottan várjuk a további 3 napot. :)

Kolis mindennapok

Kanaalstraat 15,

a Leeuwardeni koli ahol már majdnem egy hónapja lakunk és ahol mindíg zajlik az élet, itt sosem tudunk unatkozni, valaki mindíg tesz róla hogy szórakoztasson minket vagy hogy ne tudjunk ALUDNI. :)

Mindenkinek elkezdett hiányozni a főtt étel már az első héten, így mindenki önállósult és főzött magára! Nagyon finomakat alkottuk a tisztának nem mondható konyhában. Azt hiszem hogy most már férjhez is mehetünk ezek után az ételek után.

Mivel itt sose tudunk aludni mert mindíg van valami buli, vagy hangoskodó lakók akik nem tudnak mit csinálni hétfő éjszaka, így kedvük támad focizni a folyosón hajnal 2kor. 

Ez volt az a híres labda ami megkeserítette a fogászok életét néhányszor...  de Juccnak köszönhetően megszereztük a játékukat, ugyanis kirontott a szobából rózsaszín pizsiben és picikét kiosztotta a zajongókat az éjszaka közepén és elvette tőlük azt. Ezután könyörögtek nekünk, hogy adjuk vissza de kizártuk őket így nyugodtan folytathattuk tovább az alvást.

Mivel mindenki 6kor kel reggel így azt hittük (naívan) hogy legalább 4 órát aludhatunk majd, ekkor még nem sejtettük hogy ez csak 2óra lesz mindössze, mivel fél5kor megszólalt a tűzjelző sziréna, így mindenkinhez bekopogtattak hogy menjünk ki a koliból mert lehet hogy tűz van az épületben. Viszont sehol sem volt tűz szerencsére. Több mint 1órán keresztül hallgattuk ezt a nagyon hangos szirénázó hangot, ami nem volt túl kellemes!!!

Pánik sem tört ki a koliban,sőt egészen jókedvűen telt a kedd reggelünk, többen megreggeliztek, teáztak, kávéztak miközben vártuk a tulajt hogy lekapcsolja a szirénát.

Akadt olyan is aki nekiállt takarítani az aulában :) :)

Egy nap az ortodoncián :)

Mivel a fogszabályzáson vagyok, ezért arra gondoltam, hogy bemutatom egy kicsit a mindennapok teendőit, hogy mit is csinálunk mi ott. Mint már említettem, itt teljesen mást csinálnak az asszisztensek, mint otthon és teljesen más a helyzet is. Na, de a munkáról. Azt is írtam már, hogy leginkább a sterilizálás a feladatunk, és a tiszta eszközök szétosztása.

Sterilizálás

Azóta viszont megtanultunk 1-2 új dolgot is. :) Például tudunk gumit cserélni a fogszabályzón, és ma megtanították a lenyomatvételt is. Olyan egyszerűnek tűnik, hogy az alginátot betesszük a kanálba, azt meg a beteg szájába és kész a lenyomat, de korántsem ilyen egyszerű. Az alginátot 1-1 arányban kell kikeverni a géppel, szóval ugyanannyi por, mint amennyi víz.

Alginát keverő gép

 Utána gyorsan kell berakni a gépbe, gyorsan kell kivenni, és gyorsan kell rárakni a kanálra az alginátot. Amikor a páciens szájába tesszük a kanalat, ügyelni kell, hogy először a hátsó fogakat mintázzuk le, és csak utána az elsőket. Szóval, azt hittem, hogy mivel nem nekünk kell keverni az alginátot, ezért sokkal egyszerűbb lesz lenyomatot venni, de tévedtem :) 

Hogyan is kell ezt jól csinálni? :)

Persze nagyon élveztem, hogy én is kipróbálhatom ezt, és az is jó, hogy a gumikat lecserélhetjük a fogszabályzókon. Amikor épp semmi munka nem adódik, olyankor odaállok az egyik asszisztens mellé, és nézem, hogy mit csinál, ők pedig nagyon kedvesek és mindent elmagyaráznak. Néha megkérnek arra, hogy rakjuk be a ragasztót a keverő gépbe, és nyomjuk ki egy papírra. Ez is újdonság, mert otthon nem a gép keveri a ragasztót, hanem mi. :)

Ragasztó keverő gép :)

 Szóval, én jól érzem magam ezen a helyen, sok újdonságot tanultam. Csak azt sajnálom, hogy amiket itt megtanulok gyakorlatban, mint asszisztens tanuló, Magyarországon nem csinálhatom én, mert ez az orvos feladata... :( :)

Behálóztuk Hollandiát!

Ismét vasárnap van. A program a szokásos...főzés, mosás, takarítás, bevásárlás. Ahhoz, hogy ezekről a dolgokról élvezhető formában tudjak írni, nagyon otthon kéne lennem a stand up comedy-ben. Nem vagyok; így ismét egy (vagyis három) kisebb összefoglalóval jelentkezem.

1. Hol jártunk eddig? Hova járunk gyakorlatra?

Erről részletesebb leírást a blogunk korábbi részeiben olvashattok, én csak egy kis vizuális-nyalánksággal készültem nektek, amit az alábbi linken érhettek el:

https://mapsengine.google.com/map/edit?mid=z0sKeNmBFrbA.ktdhCzvPj0ow

2. Hol van Magyarország?

Minden gyakorlati helyen felmerült a kérdés, hogy honnan érkeztünk Hollandiába. Válaszoltunk is, amire az esetek nagyobb részében visszakérdeztek, hogy az hol van, rosszabb esetben tippelgettek, hogy hol is lehet, a mi -ezek szerint- titokzatos kis országuk.

Íme:

• Általános tévhit, hogy Magyarország és Budapest két különálló ország.
• Budapest a tengernél van (ezt egy olyan ember mondta, aki volt már Budapesten)
• Az Európában van?
• Budapest egy sziget Ausztrália mellett.
• Az Bukarest?
• Európa szélén van? (- Nem - De, de ott van!)
• Budapest Amerika egyik tagállama

Továbbá azt is megtudtuk, hogy Budapest (nem Magyarország!) hivatalos nyelve az angol.

3. 10 dolog, amin meglepődtünk:

1. Itt a csütörtöki nap a bulié (nem pedig a péntek)
2. A legtöbb édesség ugyanarra a ízre hajaz (A speculaas összes ízét megismertük)
3. A sört kicsi pohárból fogyasztják, korsó csak dísznek van
4. Csokis kenyeret esznek reggelire
5. Késsel-villával eszik a szendvicset
6. A közlekedés egy az egyben (A buszt majdnem bárhol leintheted, de 22.50 után az sem jár, elképesztően sok biciklis van, akik bármelyik sávban kezeznek, természetesen a telefonjukat nyomkodva közben.)
7. Hatalmas ablakok vannak, de függöny nincs
8. A pudingot dobozból isszák (Vla néven)
9. Az 5-8 Celsius fokos, szeles, esős időjárás, itt nem ok se sapka, se sál, se téli kabát viselésére, sőt egy vékonyabb farmerhoz és egy pulcsihoz épp ideális.
10. Mindenhol van egy kis kávé. Ha bemész valamilyen közintézménybe, mondjuk bankba, biztosan találni fogsz egy kávégépet és egy hűtőt, ahonnan nyugodtan vehetsz ki egy kis tejet (ínyenceknek van víz is).

+1 Nincs több közös vasárnap :(

Amszterdam, avagy újra elveszve :)

A mai napra a tanárnő egy meglepetés programmal készült nekünk, amit semmilyen úton módon nem sikerült kiderítenünk. Makacsul tartotta magát ahhoz, hogy meglepetés lesz, és nem árulja el, hogy hová utazunk, ezért nagyon várta mindenki, hogy végre fény derüljön a nagy titokra.

Reggel 08:35-kor találkoztunk a vasútállomáson, onnan kezdtük titokzatos utazásunk. Mikor a  tanárnő kiosztotta a jegyeket a vonaton, persze mindenkinek az volt az első dolga, hogy megnézze hová szól. Mikor megláttuk, hogy Leeuwarden - Amszterdam áll a jegyünkön, mindenki nagyon izgatott lett, hiszen úgy volt, hogy majd csak az utolsó napokban látogatunk el a fővárosba. Nagyon örültünk, hogy az egész napot ott tölthetjük el.

 A vonat út hosszú volt, így próbáltuk lefoglalni magunkat. :)

Út közben szólt a tanárnő, hogy át kell majd szállnunk, Amersfoortnál, és hogy majd sietni kell, mert nem lesz sok időnk. Mi ezt tudomásul vettünk, és amikor leszálltunk, siettünk is, ahogy megbeszéltük, csak hát....nem a megfelelő útvonalon. Így történt meg az, hogy a csoport, mint utólag kiderült nagyobbik része lekéste a csatlakozást. Mikor tanárnőt felhívtuk, hogy hol vannak, mert mi itt vagyunk, de a vonat elment, akkor a legnagyobb természetességgel közölte, hogy ők a vonaton ülnek. A "kis" csapat így fogta magát és felment érdeklődni mikor megy vonat. Mindenki nagyon megijedt, mint ahogy a képek is mutatják:  :)

Amikor megtaláltuk a vonatot, felszálltunk, és utaztunk tovább, Amszterdamig meg sem állva. :)

Itt találkoztunk a tanárnővel és a többi 4 lánnyal, és elindultunk a központ felé, figyelve, hogy lehetőleg együtt maradjunk. :) A főtérre érve, megbeszéltük mikor találkoztunk a nap végén, utána pedig egyből barátkozni kezdtünk a szimpatikusnak látszó helybéliekkel :)

Innentől kezdve mindenki a maga ura volt, azt nézett meg amit csak szeretett volna. A csapat kisebb csoportokra oszlott. Én egy nagyobb társasággal a vásárlóutca felé vettem az irányt, és egyből megrohamoztuk az ajándékboltokat. Itt viccesebbnél viccesebb dolgokat láttunk, és helyenként próbáltunk.:)

Az egész napunk azzal telt, hogy ajándékokat kerestünk a családnak, és az ismerősöknek. Pólókat, kulcstartókat, fapapucsmamuszokat, és vicces tárgyakat zsákmányoltunk magunknak. Majd a nagy vásárlástól megéhezve valami ehető után néztünk. Találtunk is egy kis helyet, ahová beültünk ebédelni.

Kingán itt még nem látszik, de pár perccel később jelentősen sötétebb árnyalatban tetszelgett, mert egy jó nagy adag csípős paprika megviccelte.:) Erről sajnos nem készült kép, amit mindenki nagyon sajnálhat...:)

A kiadós ebéd után folytattuk az utunkat, sétálgattunk és sok sok képet csináltunk. A pózolás nem mindig volt sikeres :) 

Ez után a lányok leültek pihenni egy kicsit, én pedig Anettal sétálni indultam a városban. 

A sok séta után valami kis édes  után néztünk, amit meg is találtunk, és mindenkinek nagyon ajánljuk. Bár nagyon megküzdöttünk vele, megérte. :)

A főtéren találkoztunk Kingáékkal, akikkel még ellátogattunk a legendás vörös lámpás negyedbe, ami mindannyiunkat nagyon megrázott.

A csoport este 20:00- kor gyülekezett a főtéren. Elindultunk a vasútállomásra, közben mindenki lázasan mesélte, mit látott, mit csinált egész nap. Hazafele pihentünk és aludtunk a vonaton, majd ezt folytattuk a szálláson egészen reggelig. 

Egy újabb élmény Drachtenben.

                                                        
A mai napon korán keltünk, és Drachtenbe indultunk,  ahol már vártak az ottani diákok.
Egy órás út után megérkeztünk a városba, szerencsére a buszmegállótól nem kellett sokat gyalogolni az iskoláig, mert mi szokásunkhoz híven, ma is meg akartunk fagyni.


Megint az elmaradhatatlan kávéval és teával kínáltak minket a diákok. Nagyon gyorsan megszerettük ezt a jó szokásukat.  A második kávénál még stroopwaffelt is kaptunk.
                          

                                                                    Éljenek a kalóriák!

Mire elkezdett a kávé hatni, a diákok már belekezdtek a prezentációikba.
Bevezették a pszichiátria történetét, és egykét érdekes betegséget mutattak be röviden.

Olyan játékos feladatokkal is készültek, melyek az érzelmek kifejezését segítik elő, különböző módokon.

Először hangszerek segítségével kellett különböző érzelmeket kifejeznünk, úgy hogy a többi csapat ki tudja találni, melyik érzelem jutott nekünk. Ehhez egy dobot, egy cintányért, és csörgő karkötőt választottunk, aminek nem tudom a nevét, de leginkább egy csörgő macskanyakörve hasonlított.

A félelmet próbáltuk eljátszani, ez többé kevésbé sikerült is, szerintem, kevésbé de mindenki nagyon jót szórakozott a kiválasztott hangszerével.

     
                                                                                 A félelem

      
                                                                           A Boldogság

    
                                                                          A szomorúság
    

                                                                          Mérges-ideges

Ezután újságokból kellett kivágnunk képeket és felragasztani egy lapra, ez a feladat is segíti az önkifejezés fejlesztését. Persze ezt  is alig akartuk abba hagyni, mert bele lendültünk a vagdosás és a ragasztás örömeibe.

                                                    
     A program nagyon hamar véget ért, siettünk a buszhoz. Mert azt hittük, hogy nemsokára jön,de nem jött, vagyis jött, csak előttünk néhány perccel. Úgyhogy fél órát álltunk ebben a remek holland időben, a buszmegállóban.Bár már megszokhattuk volna, hogy mindig történik velünk valami.
                                                               

     

A délutánt vásárlással és főzéssel ütöttük agyon.
Mivel hétvége van, megint megérdemeltük az édességet, úgyhogy ismét egy nagy evéssel zártuk a napot, mi. A többiek még  kimentek egy kicsit szórakozni, akik  pedig belaktunk, a sok-sok szénhidráttól mámorosan dőlünk ágynak. Azon agyalva, hogy holnap hová megyünk, mert ez meglepetés lesz.